Az elmúlt hetekben hangos volt a sajtó a határon elhelyezkedő Magyar Köztársaság táblák Magyarország feliratúra cseréléséről, valamint az osztrák határépületek eladásáról is. Most a Sopron-Kelénpatak (Klingenbach) és Kópháza-Sopronkeresztúr (Deutschkreutz) határátkelők első sorban magyar oldali épületeiről, illetve környezetéről lesz szó.
Először akkor kezdjük a Klingenbachival. Ez egy fontosabb átkelőhely, régen itt 4+ sávon ment az átkelő forgalom, ugye külön forgalmi sávval a személygépjárműveknek, a buszoknak, és a teherjárműveknek. Most már csak 2 sávon lehet haladni, a határellenőrzés megszűnte óta ugye mindenki arra megy, amerre tud. A sávkorlátozást alacsony betonfal illetve fényvisszaverő „bólyák” segítik, viszont a felfestések a régiben maradtak, nem követik az új rendszert. A kihelyezett közlekedési táblák többsége is még a régi rend szerint tájékoztat, például hogy kinek melyik sávba kellene mennie, vagy mennyi a maximálisan megengedett sebesség. A felépítmények szinte mind állnak még, többségében kihasználatlanul, de akad itt azért pénzváltó és nyerőterem is. A posztkommunista épületek többsége viszont úgymond *rohad*, mindenhol eltávolított feliratok helyei, gaz, rozsda és üzemen kívüli közlekedési lámpák fogadják az itt áthaladókat. A kedvencem egyébként az üres, berozsdált INFORMATION AUS UNGARN feliratú tartó, mely anno Magyarországról szóló prospektusokat volt hivatott tárolni, illetve az a váltás, ami az osztrák-magyar aszfaltréteg között érezhető 🙂 A képek beszédesek.
http://static.indafoto.hu/swf/photo_stream.swf
Másodikként a Deutschkreutziról essen pár szól. Azt kell hogy mondjam, itt talán még rosszabb is a helyzet, mint Klingenbach-nál, először is azért, mert itt már csak 1 sávon haladhatnak a járművek a magyar oldalon, természetesen itt is betonkordonnal körülvéve, és a felfestéseket 100%-ig nem követve, és akkora ívben kell kikerülni az épületet, hogy már ez nagy feladatot róhat a határt átlépni kívánó vezetőknek. Viszont a legtöbb irritáló táblát már eltüntették (a sebességkorlátozást leszámítva), és talán az épületek sincsenek olyan rossz állapotban, de erre sötétedéskor érdemes járni, akkor lehet látni, hogy a magyar oldali ellenőrzőépület összes neonja fel van gyújtva, de már csak 1-2 van, ami nem égett ki. A virágládákban gaz és túlburjánzott cserjék nőnek, a mázsáló előtt fel van törve az aszfaltréteg, egy régi közlekedési lámpa oszlopa pedig be van döntve a szeméttel borított árokba. Ehhez képest az osztrák oldalon az épület alatt lehet haladni, az út teljes szélességében, és a parkolóhelyek is használhatóak. A képek itt is beszédesek.
http://static.indafoto.hu/swf/photo_stream.swf
Összegzésképpen: Az egykori határépületek borzalmas állapotban vannak, legalábbis a magyar oldalon, viszont mindkét térfélen kihasználatlanok. Ezen az Osztrákok úgy tűnik, változtatnak, Magyarországon egyelőre nem tudni ilyesmiről. Minden estre az épületek állaga egyre csak romlik, ahogy a környezet se lesz szebb önmagától, érdemes lenne mielőbb kezdeni valamit ezzel a helyzettel, elsőként korrektebb közlekedési rendszer bevezetésével, és a megtévesztő, felesleges táblák és felfestések eltüntetésével.
