A címben szereplő idézet talán a legmegfelelőbb arra az örvendetes tényre, ami megkönnyíti a Jánostelepen élők mindennapjait. Régi probléma volt már, hogy nehezen megközelíthető a jánostelepi autóbuszmegálló, hiszen nem volt a lakóövezettől oda vezető járda. Egy kitaposott ösvény volt a legbiztosabb útvonal, de ez sem volt garancia arra, hogy „balesetek” ne történjenek. Sajnos az év nagy részében a sár és a latyak uralja a vidéket, ami miatt bizony sok felnőtt és kisiskolás szemlesütve járt be Sopronba, hiszen hiába indult el otthonról tiszta cipőben, és tiszta nadrágban, mire beért a városba ennek nyoma sem volt.
Ilyen volt a helyzet a munkálatok megkezdése előtt
Jánostelepen jártam …
A problémát felismerve egy beruházásra szánta el magát az önkormányzat és egy járdaszakasz kiépítésébe kezdett, melyet mostanra már használhatnak a helyiek.
Készül a járda …
Az elkészült járda elvezet az autóbuszmegállóhoz
Természetesen érdeklődtem az önkormányzatnál a kivitelezésről, ahol az alábbi tájékoztatást kaptam az érintett beruházásról:
A meglehetősen nagy nehézgépjármű forgalmat lebonyolító Varsa utca mentén, a buszmegállók biztonságos megközelítésének biztosítása érdekében terveztettük és építettük meg a járdát. A kiadott építési engedély birtokában és annak megfelelően került kivitelezésre a járda, 2 méter szélességgel, térkőburkolattal ellátva, mintegy 170 méteren. A járda mentén szükséges finom földmunkát a Sopron Holding szakemberei az időjárás függvényében végzik majd el. A fejlesztés értéke közel 7 millió Ft.
Véleményem szerint, ez egy kellemes meglepetés és köszönet jár érte, hiszen sok ember hétköznapjait könnyítette meg ezzel a beruházással az önkormányzat. Egy valós problémára egy rugalmas és valós megoldás!
Ha valakinek esetleg hiányérzete lenne, a címben idézett szavak miatt, azoknak sok szeretettel ajánlom az alábbi versképződményt:
Jánostelepi sárfelejtő
Hol sártenger volt, most kőhalom,
gyalogút épült, úgy bizony.
A sár és latyak már a múltba veszett,
tiszta lábbelimben végre Sopronba megyek!
Nem néz majd rám a kocsis, szúrós szemmel,
ki dicső Ikaruszát méltón s büszkén védi,
hiszen vasparipájára nem hordok többé sarat,
így azon, szinte minden érintetlen marad.
( Számomra nem ismeretlen szerzőtől )
L.L.ZS.
