Kerék Imre:
Virágvölgy
Véraláfutásos őszi alkony.
vörhenyes cserjékkel bozontos
ágyékú völgytorokban a szél hullámai
lányos ünők, szarvastehenek
párázó szagát sodorják: koronás
bikákat ajzva tülekedésre, nászra.
Ide szöktél a város ideges
nyüzsgéséből, dohányszín, friss avar
kesernyés illatával teleszívni tüdődet;
cserszömörce lilatollas bugáját,
húsos som puhuló, piros bogyóit
könnyű tűnődés hálójába fogni.
Méz-mosolyú nők rádioaktív
sugarakkal roncsoló szemétől,
elodázhatatlan ügyek tüskés
gubancaitól távol, ámulhatsz szabadon
zöld küllő röpte ívén, levélrajzon,
szarvasbogár horgas agancsán.
Fönt északra húzó vadlibák
kiáltozásától hangos
a violás fátylakat úsztató
égalj, mintha csak téged
szólongatnának kétségbeesetten
az évszak kilakoltatottjai,
míg egy láthatatlan kéz letörli
őket a láthatárról. S végképp egyedül
maradsz a szikla-kopáran
derengő boltozat alatt, a beálló
hatalmas csöndben. Csak bokádhoz-láncolt
árnyékod kísér a holdsütött csapáson.
Kép: Látkép a Koronázódombról (In: Duics Pál-Kerék Imre: Sopron)
